Sylvia Day: Megigézve
Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a
közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy
őseredeti lény. Akárcsak Victoria.
Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme
leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta
szelídíteni a nőt…
„Victoria”.
Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira
sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet.
„Ez hozzátartozik a természetedhez – morogta a férfi. – A vágy arra, hogy valaki megszerezzen.”
Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése